24. rész

Hm.... Reggel Ismét korán keltem. Mikor felültem az ágyon a tekintetem az ablakra tévedt. December van! A hó még nem esett, de mindenki kabátban mászkált és mosolygott. Rögtön jó kedvem lett. Kiültem az ablakba és előkaptam a füzetem. Egy román nyelvű dal jutott eszembe, mindig a nagymamán énekelte nekem. Valahogy mindig is a szívemnél volt ez a dal, pedig nem az a tipikus világsláger. Olyan, mint egy kis tárgy. Lehet, hogy értéktelen, de az eszmei értéke annál nagyobb. így vagyok én ezzel a dallal is. Szeretem. Pedig még csak elénekelni sem tudom rendesen, maximum hallás szerint. Nem tudom a szövegét és a pontos ritmusát sem, hisz a nagyi mindig máshogy énekelte. Vagy én hallottam másképp. Amikor szomorú voltam szomorú-nak hangzott az egész, de mikor boldog voltam ez volt számomra a legvidámabb dal. A hajamba túrtam és kitakaróztam. Adtam egy puszit Göndör-nek, majd bementem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. A testemet átjárta a meleg víz, de nem élvezhettem túl sokáig, hisz sietnem kellett. Sajnos. Gyorsan megtörülköztem, majd a bőröndömhöz mentem.

A körmömet rózsaszínről átfestettem kékre és kész is voltam. Lerobogtam a konyhába, ahol Zayn kávézgatott.
- Jó reggel!- köszöntem. elvettem egy banánt az asztalról, leültem, megpucoltam és elkezdtem eszegetni.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól, te?- csak ekkor néztem meg jobban. A szemei karikásak, a haja kesze-kusza... nem festett túl jól. - Na mesélj...
- Tegnap este Perrie felhívott, hogy nem bírja nélkülem és, hogy miért nem járunk meg, hogy végül is nem is mondtam meg neki miért csak annyit, hogy vége meg ilyesmi...
- Ne már! El kell neki mondanod miért dobtad! Ennyit megérdemel...
- És mi van, ha megkérdezi, hogy ki a lány....
- Akkor mondd el neki!
- Nem, mert ismeri!- mondta idegesen.
- Ne már! Csak nem a barátnője!?
- Áh, csak párszor találkoztak!
- De, Zayn, akkor is el kell mondanod!
- Jó!- sóhajtott.
- Ez a beszéd! De nekem most mennem kell!- felálltam és elindultam az ajtó felé- Majd mondd el mi volt!- kiabáltam vissza. Az utcán sétálva az embereket figyeltem. a park mellett elhaladva láttam a kutyát sétáltatókat, hallottam a madarak csicsergését és az arcomat lágy szellő fújta. A nap sütött, jó idő volt. Mikor beértem a bevásárlóközpontba rögtön érezni lehetett a hőmérséklet változást.
- egy újabb unalmas nap!- gondoltam magamban. Nem tudom miért, nálam az a megszokott, ha minden pörög. Na mind1. Felmentem a boltba, ahol dolgozom és lepakoltam a cuccaimat egy székre.
- Szia Line!- köszöntem oda.- Line!
- Ja, bocsi!- kihúzta a füléből a fülest és rám nézett.- Mit is mondtál?
- Csak annyit, hogy szia!
- Szia! figyi, nem lehetne, hogy cseréljünk?
- Mármint mit?
- Műszakot!
- Ja, de nekem úgy sincs semmi programom!- Line műszaka 4- ig tart, míg az enyém csak 2-ig. De nem baj. egy régi mondás úgy tartja: jó tett helyébe jót várj! Hát nagyjából ezt csinálom én is. Szerintem Line is átvállalná, ha nem lenne dolga. Segítettem felpakolni a ruhákat, visszahajtogatni őket és jó helyre rakni őket. Volt egy csomó ruha a próbafülke előtt, azt is vissza kellett rakni. Ez mondjuk a tegnapi esti-műszakosnak lett volna a dolga.
- Line, ki volt tegnap este itt?
- Max!
- Az ki?
- Ja, ő is olyasmi, mint Tom! Ma szerintem őt is megismered!
- Szuper! De ő miért nem rakta vissza a ruhákat?
- Fogalmam sincs!- a lány megrántotta a vállát és tovább pakolászott. Aztán 8-kor nyitottunk, ma is olyan volt, mint tegnap. Annyi különbséggel, hogy ma Péntek volt. De egyébként semmi. Több tinédzser volt, mint múltkor volt, de ez érthető.
- Szia, kérhetünk egy aláírást?- jött oda két lány.
- Persze, de lécci ne kürtöljétek szét, hogy itt vagyok!- néztem rá könyörgően.
- Rendben! Köszi! És mondd meg Harry-nek, hogy szerintünk nem áll jól neki a csíkos!
- Oké! Sziasztok!- nevettem fel. Nem mindennapi zárómondat, az biztos!
- Min nevetsz?- csapódott oda Line.
- Az a két lány, aki az előbb itt volt, azt mondta mondjam meg a barátom-nak, hogy szerintük nem áll jól neki a csíkos!
- Honnan ismerik a barátodat?
- Amolyan híresség!
- Nem hiszem el!
- Tegnap nem voltál itt?
- Nem!
- Mind1, keress rá!- Line elő kapta a telóját és beírta a nevemet. Figyelmesen néztem, ahogy kihoz egy csomó képet!!!! Te jó, ég ezeknél nem is tudtam, hogy fotóznak!
- Az igen! Hogy bírod?
- Jól!- ezzel lezártuk a témát és tovább dolgoztunk. A délelőtt elég unalmas volt, mondhatni. Az embereket figyeltem. Egy lány felkeltette figyelmemet (mármint nem úgy). Ideges volt, látszott rajta, hogy mindjárt sír és, hogy csak azért vásárol, hogy elterelje a figyelmét.
- Szia! Segíthetek valamiben?- léptem oda hozzá.
- Nem, egyenlőre csak nézelődök!
- Rendben!- mosolyogtam rá.- Egyébként, ha nem veszed tolakodásnak... mi baj van?
- Ennyire látszik?- sóhajtott fel.
- Nem, csak unatkoztam és észre vettem!- mosolyogtam biztatóan.
- Nem igazán van most kedvem erről beszélni!- elő vetem egy cetlit és felírtam a számom rá.
- Ha lenne kedved!- mosolyogtam rá.
- Miért vagy ilyen kedves? Nem is ismersz?
- Nem tudom! Ilyen vagyok!- rántottam meg a vállam. Elköszöntem a lánytól és tovább sétáltam egy másik vásárlóhoz. Hát nagyjából ennyi történt a napomon. aztán mikor 4 óra után haza indultam majd' megfagytam. Hidegebb volt, mint reggel! Mikor "haza" értem a fiúk a kanapén terpeszkedek.
- Sziasztok!
- Szia!- Harry odajött és megcsókolt. Mikor elváltunk leültünk a többiekhez a kanapéra.
- Mit csináltatok ma?- kérdeztem.
- Interjúnk volt, utána meg elmentünk kajálni... csak a szokásos!- mondta Zayn. Aztán már annyira unatkoztunk, hogy betettünk egy filmet. Az volt a címe, hogy Itt a vég!. Ilyen hülye filmet is rég láttam. Tök perverz volt az egész végül is hat pasiról szól, akik túlélnek egy katasztrófát, de kénytelenek egy házba bezárkózni a külvilágtól... végül is így el voltam rajta, meg ez egyébként egy katasztrófa film, de olyan jól meg van rendezve, hogy szét röhögtem magam rajta. Aztán még egy kicsit beszélgettünk, csináltam kaját, amit nem győztek dicsérni, utána megnéztünk még egy filmet és mentünk is aludni.


Ez a rész unalmas lett, de próbáltam kicsit hétköznapiasra változtatni ezt a blogot. Már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy már a 10. résznél túl vannak minden rosszon... szóval, hogy túl sok minden történt és annyira elcsépelt lett. Azért megsúgom, hogy én már pár résszel előrébb tartok, pontosabban most lettem kész a 27. résszel és tudom mi lesz a folytatás... Ígérem izgibb lesz ;)


Komizz és iratkozz fel! xoxo Tisa